Emlekek

Bejegyezte: Süni

Sok szamomra kedves embert elveszitettem mar sajnos. A legjobb baratom, egy volt osztalytarsam, a keresztapam, a nagymamam de megis a ket legnagyobb vesztesegem az Edesapam es a Neveloapam volt. A sors ironiaja, de mindkettojukkel 13 evet eltem, 13 evig neveltek ha ugy tetszik. Legfokeppen Rajuk szeretnek emlekezni a versel, a designal, a zenevel, kepekkel...

Apa 52 eves volt es daganatos beteg, emiatt hagyott itt 2005. aprilis 1jen. Rola sajnos kevesebb emlekem van, mint a Neveloapamrol, foleg mert meg kicsi voltam. 13 eves koromban valtak el anyuval.





A Neveloapam alig nehany hete, hogy itthagyott minket. Iden majus 21en volt egy balesete, elesett biciklivel. Olyan sulyos koponyaserulest szemvedett, hogy 6 nappal kesobb bele halt :(



Nyugodjatok Bekeben :(


Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom…
Gyémánt vagyok fénylő havon.
Érő kalászon nyári napfény.
Szelíd esőcske őszi estén.
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben.
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán.
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakom.
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog…
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.


 

2 megjegyzés:

ireneli írta...

Lo siento mucho. el poema es precioso. Animo.

engie írta...

Nehéz ilyenkor megszólalni....:( Jöhetnék a szokásos közhelyekkel, de nem teszem. Inkább azt mondom: őrízd meg szívedben az emléküket, azokat a szép pillanatokat, melyeket velük tölthettél. Neked legalább vannak emlékeid. Jómagam nem tudok felmutatni egy fia emléket sem édesapámról, s ez hol rossz, hol meg jó...de ezt te úgyis tudod, és érted, hiszen jól ismersz.
Kívánom, hogy a fájdalom enyhüljön lelkedben, és idővel mosolyogva tudj emlékezni rájuk, és beszélni róluk majd a gyermeke(i)dnek. Szívemből jövő ölelés Neked!

Megjegyzés küldése